2016. február 10., szerda

Mese a kismadarrol, aki nagyon szomoru volt, mert elveszitette a kivansagat

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy irto helyes, kerek, borzas kis madarfeszek. Ebben a feszekben - bar a tojashej maradeka meg a fenekukon pihent - cseperedett het tollas madarfioka. Hat kozuluk, teljesen atlagos volt, szulei legnagyobb oromere.
De a hetedik!

Kis csiktestu, csiktollu, csikszemu madarka. Kisebb, vekonyabb, konnyebb, mint a tobbiek, meg a csorocskeje is vekonyabb volt.
Ez a picinke cinke - mert ez egy cinkecsalad feszke volt - nagyon-nagyon szomoru volt.
Szomorusaganak oka pedig az volt, hogy valahol a feszekben,elveszitette a kivansagat.
Kereste reggel, ket kukac kozott, kereste delben, a giliszta-ebed elott es utan, kereste delutan es este, hernyolakomak tajekan, de sehol sem lelte.

Megkerdezgette a testverkeit:

Csip, szolt az elsohoz, lattad a kivansagomat?
Csip, csipcsirip, csipp! Volt a valasz, azaz: "Nem, sajnos nem, kis testverkem!"
Csirip, szolt a masodikhoz, lattad valahol a kivansagomat?
Csip, csipcsirip, csipp! Volt a valasz, azaz: "Nem, sajnos nem, kis testverkem!"
Csup, szolt a harmadikhoz, lattad valahol a kivansagomat?
Csip, csipcsirip, csipp! Volt a valasz, azaz: "Nem, sajnos nem, kis testverkem!"
Csirrup, szolt a negyedikhez, lattad valahol a kivansagomat?
Csip, csipcsirip, csipp! Volt a valasz, azaz: "Nem, sajnos nem, kis testverkem!"
Trillalala, szolt az otodikhez, lattad valahol a kivansagomat?
Csip, csipcsirip, csipp! Volt a valasz, azaz: "Nem, sajnos nem, kis testverkem!"
Trilla-Trilla, szolt  ahatodikhoz, lattad valahol a kivansagomat?
Csip, csipcsirip, csipp! Volt a valasz, azaz: "Nem, sajnos nem, kis testverkem!"

Mire vegigkerdezte a fiokakat, megerkezett a feszekbe a mamacinke, es a papacinke.

- Draga Mama es Papa! Lattatok valahol a kivansagomat?
- Persze, hogy lattuk, kiesetta feszekbol, elrejtettuk neked, pici fiokank, a feszek alatti titkossagos csipcsirip rejtekunkon! De nezd csak, maris elovesszuk neked, hogy ne szomorkodj!
Azzal zsupsz, elohuztak a hetedik fioka kivansagat.

A kis cinege nagyon-nagyon megorult neki!
Fogta, magahoz olelte, izlelgette, szagolgatta, vegre magaenak tudta, vegre ujra birtokolta!
Rogton neki is allt, hogy valora valtsa a kivansagat!
Nekiallt, es gyakorolt, gyakorolt, majd egyszercsak - keszen lett!

O lett a legfurgebb roptu, legkecsesebben cikazo, leggyorsabban felszallo, legpompasabban repulo cinege az egesz, kerek egy vilagon!

Az o kivansaga, amit olyan nagyon keresett, ugyanis az volt, hogy azza valhasson - es mivel kis csiktestu madarka volt, kis vekonyka, karcsu es ivelt csorrel, o volt a legaramvonalasabb madarka az osszes kozul, valora tudta valtani a kivansagat.
Ha a kis cinege olyan pompas roptu nem lett volna, az en mesem is tovabb tartott volna!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése